Paks története
Rövid történeti áttekintés és az egyes korszakok részletesebb kifejtése
V. Péterfi Zsuzsanna-Várady Zoltán:
Paks története
A paleolitikum után a Kr.e. 6. évezred közepétől, az újkőkortól már állandó szállásokon élő, élelemtermelő, állattenyésztő közösség jelent meg e tájon.
A Kr.e. 5. évezredben a Lengyeli kultúra késői neolitikus - kora rézkori népességével kell számolni Paks környékén.
A Kr. e. 4-3. évezred fordulóján újabb néphullámok érték el dél és nyugat felől a Kárpát-medencét, s ez az időpont egyben a bronzkor kezdetét is jelentette.
Kr. e. 800 pedig már egy újabb korszak, a vaskor kezdete.
A Kr.e. 4. században egy nyugatról, a Rajna vidékéről betelepedett kelták foglalták el a Dunántúlt.
A rómaiak a területet Pannonia provincia néven csatolták a Római Birodalomhoz.
A provincia határát képező erődláncolatnak volt egyik tagja a dunakömlődi Bottyán-sáncon felépített castrum (tábor), Lussonium.
A római uralom végét a hunok megjelenése jelentette.
A Kr. u. 433-tól 455-ig tartó hun uralmat a Dunántúlon a langobard királyság váltotta fel.
Ezt 568-ban a keletről érkező avarok szüntettek meg, akiknek több évszázados jelenlétével lehet számolni egészen Árpád magyarjainak honfoglalásáig, illetve az államalapítás koráig. Az Árpád-korból kevés adat áll rendelkezésünkre.
Paks neve 1333-ban jelenik meg írott forrásokban, s szinte ezzel egy időben említik Rátold nembeli Olivér királynéi udvarbírót, majd tárnokmestert. Az ő utódai már következetesen használták a Paksy családnevet.
A 16-17. század folyamán a török uralom alatt és után Pakson a helyben élő lakosság nyomai folyamatosan kimutathatók.
1705-ben Bottyán János generális kiépítette a "Bottyán vára" néven ismert dunántúli kuruc hídfőállást.
Miután a hódoltság alatt és után betelepült rác katonaelemek a 18. század elején eltávoztak, a főként alföldi eredetű magyar lakosság beköltözése, majd az 1720-as évektől a Dél-Németországból hívott telepesek megjelenése és az első Tolna megyei ortodox zsidó hitközség megszerveződése révén alakult át Paks vallási és etnikai képe.
Az 1730-tól mezővárosi jogú településen a mezőgazdaság elsődlegessége mellett a céhes ipar térnyerésének is tanúi lehetünk.
A kereskedelem fellendülését nagymértékben segítette a Duna vízi útja.
A 19. század lassú polgárosodásában Paks közbirtokos famíliái is szerepet játszottak.
A 19. század 2. felétől elindult, majd a dualizmus időszakában felgyorsult a gazdasági és kulturális fejlődés annak ellenére, hogy 1871-ben Paks mezővárost községgé minősítették vissza. Igaz ugyanakkor, hogy Paks 1870-ben járási székhely lett.
A két világháború közötti időszak a világgazdasági válság ellenére a gazdasági fejlődés jeleit mutatta.
A II. világháború utáni korszakban is az állandó előre lépés iránti igényt láthatjuk.
Az 1979-ben történt várossá válás döntő tényezője az Atomerőmű felépítése volt.
