A város története

A "Paks rövid története" cikkben áttekintést olvashatnak városunk kialakulásáról és fejlődéséről.

Az írásban kiemelten szereplő korszakokról, kifejezésekről részletesebben olvashatnak a további cikkekben, amelyeket vagy a linkre kattintva egy új ablakban, vagy a jobboldali menü megfelelő címrére kattintva ugyan ebben az ablakban tekinthetnek meg.

Az új ablakok lehetőséget adnak arra, hogy egyszerre legyen látható az alapcikk és a kiegészítő cikkek is. Az új ablako(ka)t az írás(ok) elolvasása után célszerű bezárni.

Ha a jobboldali menüből választottak, akkor a szokásos módon könnyen visszatérhetnek a történeti áttekintéshez, csak az első cikk címére kell kattintani, vagy a böngésző vissza gombjára.

A dualizmus időszaka

Az önkényuralom korszakában a politikai lehetőségek beszűkülése ellenére lassú gazdasági és kulturális fejlődés volt tapasztalható, amely a kiegyezés után felgyorsult.

1873-74 folyamán sorban oszlatták fel a céheket, ezek helyén ipartársulatok alakultak. Iskolák, kulturális egyesületek kezdték el működésüket, fejlődött az egészségügyi ellátás, megalakult a Tűzoltó Egylet, 1873-ban nyomdát alapítottak, 1880-ban megjelent az első paksi újság is Közlekedés-Ügy címmel.

A Paksvidéki Takarékpénztár, az 1876-ban felépített templom előtti bazársor, a Paksi Ipartestület, a hitelélet, a kereskedelem és az ipar erősödését mutatja.
A kulturális igényeket jelzi Dr. Novák Sándor tevékenysége a Tolna megyei Régészeti és Történelmi Társulat létrehozásában, a Szeniczey Géza által berendezett csillagvizsgáló, az 1893-ban nyitott paksi Polgári Fiúiskola, s az itt Szelle Zsigmond adományából berendezett múzeum.

Jelképesnek tekinthető, hogy a Millennium évében 1896-ban futott be a paksi vasútállomásra az első menetrend szerint közlekedő személyvonat.

1901-ben az új plébániatemplom nagyrészt közadakozásból történt felépítése mellett elkészült az emeletes katolikus leányiskola is.

A városiasodás, a technikai fejlődés jele, hogy 1906-ban bevezették a telefont, 1911-ben pedig megkezdte működését az egyenáramú villanytelep.

Az 1912-ben nyitott polgári leányiskola alapítója és igazgatója, Mihalik Gézáné, akit első világháborús karitatív tevékenységéért „Augusta' Aranyéremmel tüntettek ki, 1919-ben áldozatul esett a Kommün leverését követő bosszúhadjáratnak.